A Szakkör kiállításmegnyitóján vehettünk részt a Faluházban
Színes zseníliafonalakból készült kedves figurák, mosolygó alkotók és meghitt közösségi hangulat fogadta a látogatókat a Kulcsi Faluházban rendezett kiállításmegnyitón. Az A Szakkör program résztvevőinek munkái nemcsak kézügyességről, hanem kitartásról, tanulásról és közösségformáló erőről is mesélnek.
Ünnepi, mégis otthonos hangulat lengte be május 5-én a Kulcsi Faluházat, ahol az A Szakkör „Állatfigurák horgolása zseníliafonalból” című kiállításának megnyitójára gyűltek össze az érdeklődők. A Nemzeti Művelődési Intézet programjának helyi alkotói ezúttal puha tapintású, szerethető figurákon keresztül mutatták meg, milyen sok öröm és érték születhet egy közösségben eltöltött alkotóidőből.
A kiállított munkák között sorakozó nyuszik, macik és más kedves figurák láttán hamar egyértelművé vált: itt nem csupán kézműves tárgyakról van szó. Minden egyes öltés mögött ott húzódik az együtt tanulás, a türelem és az egymásra figyelés története is.
A megnyitón Deák Ibolya alpolgármester köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy az A Szakkör program túlmutat magán az alkotáson: valódi közösségeket épít, miközben a népi kézművesség hagyományait is életben tartja. Felidézte, hogy a helyi szakköri élet négy éve indult útjára, azóta pedig évről évre új technikákat és alapanyagokat próbálhatnak ki a résztvevők. A korábbi tematikák között szerepelt már makramé, natúrkozmetikum-készítés, s a jövőben akár a bútorfestés is helyet kaphat.
Az alpolgármester külön kiemelte a Nemzeti Művelődési Intézet szerepét, amely pályázati programjával lehetőséget biztosít arra, hogy kisebb településeken is elérhetővé váljanak ezek az alkotó közösségek. Mint fogalmazott: a program nemcsak tudást ad át, hanem önbizalmat és kapcsolódási pontokat is azok számára, akik szeretnének közösséghez tartozni.
A megnyitó egyik legszemélyesebb pillanata volt, amikor köszönet hangzott el Létay Ildikó szervező munkájáért. A helyi könyvtáros és közösségszervező lelkesedése, kitartása és energiája nélkül aligha működne ilyen élőn a kulcsi szakköri élet. Az ő munkája nyomán vált a könyvtár és a közösségi tér olyan hellyé, ahol az alkotás valódi találkozássá formálódik.
A tárlat azt is megmutatja, hogy a kézzel készített tárgyaknak ma, a digitális világ zajában talán még nagyobb értékük van. Egy horgolt figura elkészítéséhez idő kell, figyelem és türelem — éppen azok az emberi minőségek, amelyekből a hétköznapokban gyakran hiányt szenvedünk.
A kulcsi kiállítás ezért nemcsak szemnek kedves élmény, hanem finom emlékeztető is arra, hogy közösségben alkotni ma is öröm, érték és megtartó erő.
